A nő arcai Gasparik Majával #24 | A széttáncolt cipellőt büszkén viselő Dobsa Fodor Mónika

Ahogy férje és társa Dobsa Tamás mondaná róla, a Kuttyomfitty társulat szebbik fele mesél ezúttal őszintén önmagáról, a nőiességről, önazonosságról, sebekről és kapott vagy éppen örökölt traumákról. Mindig vonzotta a színház, a színpad, a tánc, a zene. Vágyott oda, de nem hitte el maga sem, hogy egyszer majd úgy táncolhat, úgy állhat a színpadon, hogy elhiggye van számára hely. Óriási munka van amögött, hogy Mónika ma az legyen, aki.Táncolt a frissen alakult Ifjú Szivekben, és igazán különleges életet tudhat a magáénak hatalmas élettapasztalattal. Mónikával nem volt nehéz egymásra hangolódni. Bár elmondása szerint nincs benne tanító szándék, nem akar pedagógus lenni, mégis azt gondolom, hogy a története, hogy ki is ő, sokunk számára lehet példaértékű, tanulságos. Egyebek mellett az "önmegmunkálásról" is szó lesz, de a mai adásban továbbá hallhatnak a következőkről: Hogyan határoz meg a gyermekkorunk? Terhek, amiket cipelünk, de hogyan szabaduljunk meg tőlük Mi van akkor, ha valahogy sose vagyunk pont annyi évesek, amennyinek valaki szerint lennünk kellene, vagy olyanok, amilyenek mások szerint kellene lennünk? Szülés utáni seb sok-sok évvel későbbi gyógyítása lelkileg és testileg Mit jelent Mónika számára a női lét? ------ Ismertek vagy kevésbé? Hétről hétre izgalmas női arcokat ismerhetünk meg vagy ismerhetünk meg még jobban A nő arcaiban. Személyes történetek, életutak, amelyek másokat is inspirálhatnak. Nőiség, női lét, nőket érintő témák, fontos kérdések nem csak nőknek. Erről is szól egyebek A nő arcai. "A nő arcai portrébeszélgetéseit minden egyes alkalommal megelőzi egy önjellemzés, mesélés, életrajszerű leírás, amelyről nem lehet azt mondani, hogy egy egyszerű tényekkel teli dokumentum. Bár, készíthetnék előinterjút, ahol valaki gyorsan elmondja a számára fontos eseményeket, én mégis inkább azt kérem mindenkitől, hogy üljenek le, és meséljenek magukról, mintha ott lennék. De itt még nem kérdezek, csak kérek. Hogy mennyire avatnak be az életükbe, rájuk bízom. Óriási megtiszteltetés, amikor valaki betekintést enged az életébe, és sokszor olyat is megoszt velem, amit lehet előtte nem mondott el másnak. Ezek a történetek aztán már a mikrofon mögött válnak igazán kerekké. Egyáltalán nem egyszerű feladat leülni, kinyitni egy üres dokumentumot és mesélni. Először csak jönnek a kérdések: De mit írjak? Honnan kezdjem? Miről meséljek egyáltalán? A végén pedig sokszor a legnagyobb meglepetésre, jön a végén újabb kérdésvihar: Ezt tényleg én írtam? Ez mind megtörtént velem? Igen. Mindannyiunknak megvan a maga története, én pedig hiszem és bízom benne, hogy akkor is segíthetünk egymásnak, ha még sosem találkoztunk. S bár minden történet egyedi, mégis sokat tanulhatunk és inspirálódhatunk a másik megélt tapasztalatai által. Ezen kívül A nő arcaiban olykor visszatekintünk a múltba, és jeles női személyiségeket mutatunk be, máskor beszélgetünk olyan témákról, amelyek tabunak számítanak, fontosak. Számítok a figyelmükre! (Gasparik Maja)