MoNoGram #71 | A káromkodás kultúrtörténete és pszichológiája a MoNoGramban

Az irodalomtörténész és a pszichológus arról, hogy miért káromkodunk, mint a kocsis. Egy kockázatos misszióra vállalkoztunk. Témánk ugyanis a káromkodás és a trágárság. Pontosabban ezek kultúrtörténete és pszichológiája. Nehéz a káromkodásról úgy beszélni, hogy ne hangozzon el egy sem. De mi megpróbáljuk. A malediktológia, vagyis a szitkozódástan szerint a trágárság mindennapi életünk szerves része. Még azé is, aki ezt bőszen tagadja. És része volt a nyelvnek korábban is, amióta az emberiség létezik. Első trágár nyelvemlékünk a 14. századra tehető, de például Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor vagy Pázmány Péter is előszeretettel használt vulgarizmusokat De miért káromkodunk? Ördögtől való-e a káromkodás? Jó hatással lehet-e az emberre, ha vulgáris szavakat használ? A férfi káromkodhat, a nő és a gyerek nem? Megannyi kérdés, amikre megpróbálunk választ adni. Előbb Dr. Kötél Emőke, a kecskeméti Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjának igazgatója, irodalomtörténész, majd Kacsur Adrienn szexuálpszichológiai szakpszichológus és relaxációs gyakorlatvezető, a Mindset Pszichológia szaklap állandó szerzője válaszol Molnár Norbert kérdéseire a MoNoGramban. A podcastből kiderül: mi a különbség a trágárság és a káromkodás között, mióta és miért káromkodunk, miért többnyire a testiség és az emésztés köré összpontosulnak a trágárságok, milyen trágárságemlékeink vannak, mi volt a jellemző az egyes korokra, mikor küldték máglyára az embert egy ebadta miatt, miért lett mindennapossá a trágárság a 20. században, hogyan változott a szitkozódás nyelvezete, mi az ebadta, a kutyafüle vagy a teremburája, van-e helye a nyelvben az obszcén szavaknak, milyen helyzetekben szitkozódunk, a káromkodás lehet-e őszinteség, felszabadítás, agresszió vagy fájdalomcsillapító, mi köze a káromkodásnak az intelligenciaszinthez, mennyire férfiműfaj a káromkodás, mit tegyünk, ha a gyerek káromkodik, mennyire meghatározó a közeg, van-e mérték?