Önkormányzati választások után I. – a főváros és a nagyvárosok politikai térképe
Új Egyenlőség - A podcast by Új Egyenlőség
A 2019-es európai parlamenti választás eredményei településtípusos bontásban már egyértelművé tették, hogy az ország végletesen megosztott politikai szempontból. Miközben a fővárosban a kormánypártoknak 41%-os támogatottsága volt, addig a falvakban 61%. Egyetlen választáson sem volt ekkora különbség ebben a metszetben. Az Új Egyenlőség podcast két adásban mutatja meg a különbségeket, és felvázolja az ellentétes hatásokat, stratégiákat. Az első adásban a megyei jogú városok, a középvárosok, és természetesen a főváros politikai térképét néztük meg. A centrális erőtér létrejötte óta folyamatosan meglévő stratégiai kérdés a szétaprózódott ellenzéki pártok számára, hogy miként lehet érdemben versenyhelyzetet előállítani a Fidesz-KDNP-val szemben. Jól látszott, hogy az a taktika, mely arra épít, hogy egy párt „kinövi” magát, és közel 30%-os támogatottságúvá válik, nem működőképes. Ez ugyanis azt jelentette volna, hogy a politikai tömegvonzás hatására szinte pillanatok alatt lett volna kihívója a kormánypártoknak. 2013-tól kezdve végképp egyértelmű lett, hogy ezt egyik ellenzéki párt sem képes megvalósítani. A második lehetőség, egy részleges összefogásra épülő rendszer volt, amely az elképzelések szerint rendelkezett volna olyan mágneses erővel, amely az ellenzéki szavazókat magához vonzza. Ez sem volt sikeres stratégia, amelynek 2014-ben, illetve részben 2018-ban láttuk az eredményét. A 2014. évi önkormányzati választáson a nagyvárosokban az ellenzék egy része olyan típusú koordinációt állított a fókuszba, amelynek a lényege az volt, hogy nem indítanak egymással szemben az együttműködésben résztvevő pártok jelöltet, de nem is valósítják meg a tényleges összefogást. Ez sem volt működőképes stratégia. A politikai „innovációk” piacán egyedül a teljes ellenzéki együttműködés maradt. Ennek kettő politikai eredője volt. Egyrészt a 2018. évi országgyűlési választások utáni ellenzéki szavazók elégedetlensége, akik azt kérték számon, hogy teljes összefogással miért nem sikerült megállítani legalább a Fidesz-KDNP kétharmados többségét. A második eleme az összefogás eredettörténetének pedig a rabszolgatörvény miatti megmozdulások voltak, amikor már akcióegységbe forrtak az addig a politika két pólusán lévő ellenzéki pártok is. Ez az akcióegység kijelölte számukra az utat az önkormányzati választáson való együttműködésre is. Az október 13-i választáson összefogással, ügyes politikai konstrukciókkal, új arcok politikába való beengedésével, vagy behozatalával a 100 legnagyobb lélekszámú település felét az ellenzéknek sikerült megnyernie. A beszélgetés során egyetértés volt abban, hogy az ellenzéki pártok nem csak egy anti-Orbán/anti-Fidesz karaktert tudtak felmutatni a választók számára, hanem rendelkeztek pozitív üzenetekkel is. Ez Budapest esetében a zöld, szociális és szabad jelzőkkel írható le.
